Hungary / Constitutional Court / 16/2014 (V. 22.) Abstract consititutional review of a law

Key facts of the case:

Several regional court (törvényszék) judges suspended criminal proceedings and petitioned the Constitutional Court for the abstract constitutional review (egyedinormakontroll eljárás) of the Curia’s (Supreme Court) Decision on the unity of law No.2/2013 (2/2013. Büntető jogegységi határozat). In 2010, the rules on statutory limitations applying to community service work and fines, were increased from 3 to 5 years. However, the legislator failed to adopt appropriate transitional rules applicable to cases where the period of statutory limitation was running. Since the lower court practice was inconsistent, the Curia adopted a Decision No. 2/2013 prescribing that, if a judgment closing the case with binding force, imposed community service work or a fine on the defendant and the statute of limitation was not over by 1 May 2010, the period automatically increased from 3 to 5 years. The rule did not apply in cases where the sanction was time-barred on 1 May 2010. The petitioning judges claimed that the Decision retroactively severed the criminal sanction.

Paragraphs referring to EU Charter: 

 

38. 4.1.1. Hungary accepted the jurisdiction of the European Court of Human Rights ,(hereinafter: ECtHR), founded for the protection of human rights and freedoms, thus the Constitutional Court examines the interpretation followed by the ECtHR of the principles guaranteed by Article 7 Par. 1 and 2 of the European Convention on Human Rights and Fundamental Freedoms (hereinafter: Convention) promulgated by Act no. XXXI of 1993. Par. 1 of Article 7 guaranteeing that no one shall be convicted for an act or omission which did not constitute a criminal offence under national or international law at the time when it was committed, and nor shall a heavier penalty be imposed than the one applicable at the time the criminal offence was committed. Par. 2 of the same Article excludes the application of guarantees prescribed in Par. 1 for acts or omissions that at the time of the commission were criminal according to the general principles recognised by the civilised nations. In the reading of the ECtHR the guarantee in Article 7, as an element of the rule of law, provides protection against arbitrary prosecution, conviction and punishment. [ECtHR, S.W. v. the United Kingdom (20166/92), 22 November 1995, Par. 33 and 35.] According to the interpretation of the ECtHR, the guarantee has a wider meaning than the prohibition to apply retroactively a more detrimental criminal provision. In the reading of the ECtHR, Article 7 Par. 1 of the Convention on the one hand requires the legality of both the crime and the punishment (nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege), hence it requires an express and clear statutory definition of what acts may be punished by what kind of sanctions. This requirement may be fulfilled if the concrete conditions of criminal responsibility transpire from the statutory definition. On the other hand, Article 7 Par. 1 of the Convention prescribes that criminal law must not be extensively construed to an accused’s detriment, for instance by analogy or similar method of interpretation. [See first: ECtHR, Kokkinakis v. Greece (14307 / 88), 25 May 1993, Par. 52. and ECtHR Coëme and Others v. Belgium [GC], (32492/96, 32547/96, 32548/96, 33209/96 and 33210/96), 18 October 2000, Par. 145.] Furthermore, according to the ECtHR, Par. 1 of Article 7 implicitly also contains the duty to retroactively apply milder criminal law provisions. In line with this, Article 7 par. 1 of the Convention in the course of imposing sanctions also requires the duty to retroactively apply the more lenient punishment. [ECtHR, Scoppola v. Italy [GC], (10249/03), 17 September 2009, Par. 104.] This interpretation of the ECtHR is also shared by the Court of Justice of the European Union interpreting the similarly worded Article 48 of the European Union Fundamental Charter, according to whose practice it is the common constitutional heritage of all Member States that in case the punishment that may be imposed becomes more lenient after the commission, then the more lenient punishment shall be imposed against defendant. (See among others: Criminal proceedings against Silvio Berlusconi, C-387/02, C-391/02 and C-403/02, 3 May 2005, Par. 66 - 68.). [50] 2.2.2. The Constitutional Court further refers to the fact that according to Article 51 (1) of the Charter of Fundamental Rights, the rights guaranteed by the Charter of Fundamental Rights require implementation if the Member State acts within Union law [about this see in details: CJEU, Aklagaren v. Hans Akerberg Fransson, C-617/10, 26 February 2013, Par. 17 - 23.]. Since the Curia, when adopting the decision on the unity of law did not act within the scope of Union law, the provisions of the Charter of Fundamental Rights cannot be applied in the present case. Consequently the Constitutional Court also rejected the judicial initiative’s references to Article Q par. 2 of the Fundamental Law and Article 20 of the Charter of Fundamental Rights.

Paragraphs referring to EU Charter (original language): 

 

38. 4.1.1. Magyarország elfogadta az emberi jogok és szabadságok megóvása érdekében életre hívott Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) joghatóságát, így az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az EJEB mely felfogását érvényesíti az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 7. Cikk 1. és 2. pontjaiban foglalt elveknek. Az Egyezmény 7. Cikk 1. pontja mondja ki, hogy senkit nem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése idején a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény és nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni. Ugyanezen Cikk 2. pontja kizárja az 1. pontban biztosított garancia érvényesítését azon cselekmények vagy mulasztások miatt, amelyek elkövetésük idején a civilizált nemzetek által elismert jogelvek szerint bűncselekmények voltak. Az EJEB olvasatában az Egyezmény 7. Cikkében foglalt garancia a jogbiztonság egyik elemeként az önkényes bűnüldözés, elítélés és büntetéssel szemben nyújt védelmet [EJEB, S.W. kontra Egyesült Királyság (20166/92),1995. november 22., 33. és 35. bekezdések]. Az EJEB felfogása szerint a garancia jelentése tágabb a hátrányosabb büntetőjogi rendelkezés visszaható hatályú alkalmazásának tilalmánál. Az EJEB olvasatában az Egyezmény 7. Cikk 1. pontja ugyanis egyfelől megkívánja, hogy mind a bűncselekmény, mind a büntetés törvényes legyen (nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege). Vagyis egyértelmű és világos törvényi meghatározást igényel, hogy mely cselekmény milyen büntetéssel sújtható. Ez a követelmény akkor teljesülhet, ha önmagból a törvényi megfogalmazásból kitűnnek a büntetőjogi felelősség konkrét feltételei. Másfelől pedig az Egyezmény 7. Cikk 1. pontja követelményként írja elő, hogy a büntető jogszabályoknak a terhelt hátrányára nem lehet kiterjesztő értelmet adni például analógia vagy más hasonló jogértelmezés alkalmazásával {lásd elsőként: EJEB, Kokkinakis kontra Görögország (14307/88), 1993. május 25., 52. bekezdése, illetve EJEB, Coëme és mások kontra Belgium [GC], (32492/96, 32547/96, 32548/96, 33209/96 és 33210/96), 2000. október 18., 145. bekezdés}. Ezen túl, az EJEB felfogása szerint az Egyezmény 7. Cikk 1. pontja hallgatólagosan magában rejti az enyhébb büntetőjogi jogszabály visszaható hatályú alkalmazásának kötelezettségét is. Ennek megfelelően az Egyezmény 7. Cikk 1. pontja a büntetés kiszabása során a büntetések tekintetében is megköveteli az enyhébb büntetés visszaható hatályú alkalmazási kötelezettségét {EJEB, Scoppola kontra Olaszország [GC], (10249/03), 2009. szeptember 17., 104. bekezdés}. Az EJEB ebbéli értelmezését támogatja az Európai Unió Alapjogi Chartájának hasonló tartalmú 48. Cikkét értelmező Európai Unió Bírósága is, amelynek gyakorlata szerint valamennyi tagállam közös alkotmányos hagyománya, hogy amennyiben a büntetés elkövetését követően a megállapítható büntetés enyhül, úgy az elkövetővel szemben az enyhébb büntetést szükséges kiszabni (lásd többek között, Berlusconi és másokkal szemben folytatott büntetőeljárás, C-387/02, C-391/02 és C-403/02., 2005. május 3., 66–68. bekezdések). [50] 2.2.2. Az Alkotmánybíróság ezen kívül utal arra, hogy az Alapjogi Charta 51. cikk (1) bekezdése alapján az Alapjogi Chartában garantált alapvető jogok akkor kívánnak érvényesülést, ha a tagállam az uniós jog hatályán belül cselekszik [erről lásd részletesen: EU Bíróság, Ĺklagaren kontra Hans Ĺkerberg Fransson, C-617/10.; 2013. február 26., 17–23. bekezdések]. Minthogy a Kúria a jogegységi határozat meghozatala során nem az uniós jog hatályán belül intézkedett, így az Alapjogi Charta rendelkezései jelen ügyben nem alkalmazhatóak. Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseknek az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésére és az Alapjogi Chartájának 20. cikkére történő hivatkozását is elutasította.

Language: 
Hungarian
Deciding body (original language): 
Alkotmánybíróság
Language: 
Hungarian