Article 7 - Respect for private and family life
Article 47 - Right to an effective remedy and to a fair trial
Article 50 - Right not to be tried or punished twice in criminal proceedings for the same criminal offence
Key facts of the case:
The plaintiff company sold mostly chocolate to its customers. The plaintiff company bought the products from a business association. This business association purchased the products from specific domestic suppliers who mostly purchased the products from specific, smaller “indirect suppliers”. The products, which were bought by the plaintiff company, came from Polish and Austrian sellers. The products purchased from the EU were not resold, on paper, by the indirect suppliers. Consequently, the domestic suppliers illegally sold to the business association the products over. Thus, once the chocolate had been purchased from the EU’s Member States, they “disappeared”. The purpose of this artificial chain was to avoid the payment of VAT on goods purchased within the EU and placed on the Hungarian market. The plaintiff company was aware of it. The first-instance tax office imposed a tax penalty on the plaintiff company, which was upheld by the National Appeal Board for Tax and Customs. After several court decisions, the Szeged Administrative and Labour Court suspended the hearing of the case in view of the parallel ongoing criminal proceedings before the Szeged Regional Court. The Szeged Regional Court imposed a fine on the plaintiff, which was reduced by the Szeged Regional Court of Appeal. According to the criminal courts, based on mostly the same facts as the decisions of the tax authorities , the plaintiff engaged in tax evasion, the purpose of the sales chain discovered was to avoid tax liability in Hungary, which would have been a burden on intra-EU acquisitions. In the case at hand, the relevant legal norms were (1) the principle of ne bis in idem, guaranteed by the Charter, the ECHR and the Fundamental Law of Hungary; (2) several procedural provisions which regulate the use (including contesting) of criminal evidence, such as secret information, in tax proceedings.
Key legal question raised by the Court:
The Court had to decide: (1) Whether a tax penalty imposed in tax proceedings and a sanction (fine) in criminal proceedings were in line with the principle of ne bis in idem. (2) Whether it is lawful to use in tax proceedings evidence obtained by the Criminal Investigation Directorate in the course of an investigation Thiinto a well-founded suspicion of fiscal fraud, including, for instance, documents relating to the collection of secret information.
Outcome of the case:
The Court firstly held that the imposition of a tax penalty in the tax proceedings had not precluded the initiation of criminal proceedings and could not exclude the use of the most severe sanctions available in criminal proceedings, which is also true vice versa. The Court further held that taking into account the jurisprudence of the Hungarian ordinary courts, the litigation evidence resulting from the secret collection of information was obtained lawfully.
“The most important international sources for the “ne bis in idem” principle are the Charter of Fundamental Rights of the European Union (hereinafter: Charter) and the European Convention on Human Rights (hereinafter: ECHR).
The CJEU in Case C-617/10 (Akerberg Fransson case) referred to the fact that when a national court is conducting criminal proceedings in which a tax fine and budgetary fraud arising from a value added tax are to be decided, it is also acting on a matter concerning the Union's own revenue, i.e. it is also applying Union law. However, when implementing Union law, the rights and principles enshrined in the Charter must be respected, in accordance with Article 51 of the Charter. This obligation also applies to national authorities when they are acting solely in relation to an offence committed within a Member State. Article 50 of the Charter on the prohibition of double jeopardy provides that "no one shall be prosecuted or punished for an offence for which he has been acquitted or convicted in accordance with the law in the Union".
[…]
According to the CJEU's judgment in Case C-617/10, Article 50 of the Charter does not preclude a Member State from applying a combination of tax and criminal penalties to the same offence of failure to fulfil obligations to submit a VAT return. In order to ensure the full recovery of such revenue and thereby protect the financial interests of the Union, Member States are free to choose the penalties to be applied, which must, however, be effective, proportionate and dissuasive. From the point of view of the prohibition of double proceedings, it is worth highlighting the statement in the Decision that these penalties may take the form of administrative or criminal penalties, or a combination of the two.
Article 50 of the Charter precludes criminal proceedings being brought against the same person on the same facts only if the tax penalty is of a criminal nature and has become final. The CJEU adopts and applies the Engel criteria, as referred to in the Bonda judgment and developed by the ECtHR, for the purpose of assessing the criminal nature of a tax fine. However, according to the consistent practice of the CJEU, it is always for the national court to assess the criminal nature of the tax penalty applied (EBD2019. B.16.)
In circumstances such as those in the main proceedings, under Articles 7, 47 and 52 (1) of the Charter of Fundamental Rights of the European Union, it is for the national court reviewing the lawfulness of a decision to assess value added tax ex post facto on the basis of such evidence to determine, first, whether the interception of communications by means of telecommunications systems and the seizure of electronic mail were investigative measures required by law and necessary in the context of criminal proceedings and, second, whether the use of the evidence obtained by such measures by that authority was also required by law and necessary. Furthermore, it is for that court to determine whether, in accordance with the general principle of respect for the rights of the defence, the taxpayer had the opportunity to have access to and to be heard in relation to that evidence in the context of the administrative procedure. If that court finds that that taxable person was not afforded that opportunity or that that evidence was obtained in the context of criminal proceedings or used in the administrative procedure in breach of Article 7 of the Charter of Fundamental Rights of the European Union, that national court must exclude that evidence and, if that decision is consequently unfounded, annul it. That evidence must also be excluded if that court is not entitled to verify whether it was obtained in accordance with Union law in the criminal proceedings or, on the basis of an examination already carried out by a criminal court in the context of an adversarial procedure, is at least not satisfied that it was obtained in accordance with that law. (reasoning [90] to [91] of the judgment).
„A „ne bis in idem” elv szempontjából a legfontosabb nemzetközi forrás az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) és az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE).
Az EUB a C-617/10. számú ügyben (Akerberg Fransson ügy) arra hivatkozott, hogy amikor egy tagállami bíróság olyan büntetőeljárást folytat, amelyben a hozzáadott érték típusú adóval kapcsolatban felmerült adóbírságról és költségvetési csalásról kell dönteni, akkor egyben az Unió saját bevételi forrását érintő kérdésben is eljár, azaz uniós jogot is alkalmaz. Az uniós jog végrehajtása során viszont a Charta 51. cikke értelmében tiszteletben kell tartani a Chartában foglalt jogokat és be kell tartani az abban foglalt elveket is. Ez a kötelezettség akkor is terheli a tagállami szerveket, ha pusztán a tagállamon belül megvalósult bűncselekménnyel kapcsolatban járnak el. A Charta 50. cikke a kétszeres eljárás alá vonás és kétszeres büntetés tilalmáról úgy rendelkezik, hogy „senki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték”.
[...]
Az EUB C-617/10. számú döntése szerint a Charta 50. cikke nem zárja ki, hogy valamely tagállam a hozzáadott érték típusú adóval összefüggő bevallási kötelezettségek teljesítésének elmulasztásában megnyilvánuló ugyanazon tényállásra adójogi és büntetőjogi szankciók kombinációját alkalmazza. Az ilyen bevételek teljes körű beszedésének biztosítása, ezáltal pedig az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából a tagállamok szabadon választhatják meg az alkalmazandó szankciókat, amelyeknek azonban hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A kétszeres eljárás tilalma szempontjából kiemelendő azon megállapítása a határozatnak, amely szerint ezek a szankciók ölthetik közigazgatási szankció vagy büntetőjogi szankció formáját, illetve a kettő kombinációja is lehetséges. A Charta 50. cikke csak akkor zárja ki, hogy ugyanazon tényállás alapján, ugyanazon személlyel szemben büntetőeljárást indítsanak, ha az adóbírság büntető jellegű és jogerőssé vált. Az EUB az adóbírság büntető jellegének mérlegelése szempontjából átveszi és alkalmazza a Bonda ítéletben is hivatkozott és az EJEB által kidolgozott Engel kritériumokat. Az EUB következetes gyakorlata szerint azonban az alkalmazott adóbírság büntető jellegének vizsgálata minden esetben a nemzeti bíróság feladata. (EBD2019. B.16.)
Az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. cikke, 47. cikke és 52. cikkének (1) bekezdése alapján az ilyen bizonyítékokon alapuló, a hozzáadottérték-adó utólagos megállapítására irányuló határozat jogszerűségét vizsgáló nemzeti bíróság feladata, hogy megvizsgálja egyrészt, hogy a távközlési rendszerek útján való kommunikáció lehallgatása és az elektronikus levelek lefoglalása olyan nyomozati eszköz volt-e, amelyet törvény írt elő, és amely szükséges volt a büntetőeljárás keretében, másrészt pedig az ilyen eszközökkel beszerzett bizonyítékoknak az említett hatóság általi felhasználását szintén törvény írta-e elő, és az szükséges volt-e. Ezenkívül e bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása általános elvének megfelelően az adóalanynak a közigazgatási eljárás keretében lehetősége volt-e arra, hogy e bizonyítékokhoz hozzáférjen, és azokkal kapcsolatban meghallgassák. Amennyiben e bíróság azt állapítja meg, hogy ezen adóalany számára nem biztosították e lehetőséget, vagy hogy e bizonyítékokat az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. cikkének megsértésével szerezték be a büntetőeljárás keretében vagy használták fel a közigazgatási eljárásban, az említett nemzeti bíróságnak ki kell zárnia e bizonyítékokat, és amennyiben ebből következően az említett határozat megalapozatlanná válik, azt hatályon kívül kell helyeznie. Ugyancsak ki kell zárni e bizonyítékokat, ha e bíróság nem jogosult annak ellenőrzésére, hogy e bizonyítékokat a büntetőeljárás keretében az uniós joggal összhangban szerezték-e be, vagy valamely büntetőbíróság által kontradiktórius eljárás keretében már lefolytatott vizsgálat alapján legalább nem győződhet meg arról, hogy azokat e joggal összhangban szerezték be. (az ítélet [90]-[91] pontja)
