Article 41 - Right to good administration
Article 47 - Right to an effective remedy and to a fair trial
Key facts of the case:
The plaintiff, having been granted subsidiary protection, had been living in Hungary since 2015. In 2020, the refugee authority revoked his/her subsidiary protection. In 2021, the plaintiff submitted an application for a declaration of statelessness. The first defendant approached the second defendant, as the competent authority, who claimed that the plaintiff’s presence in Hungary was a threat to national security. The first defendant, referring to the opinion of the second defendant, dismissed the plaintiff’s application. Pursuant to Section 78 (1) c) of the Act II of 2007 on the Admission and Right of Residence of Third-Country Nationals (hereinafter: RRTN Act) a petition for stateless status shall be refused by way of a formal resolution if the petitioner is considered to be a threat, or his or her residence is considered to be harmful to the national security of Hungary. Under Section 165 (1) of Government Decree 114/2007. (V. 24.) on the Implementation of the RRTN Act (hereinafter: RRTN Decree) the competent authority in proceedings for the recognition of stateless status is the Agency for Constitutional Protection and the Counter-Terrorism Centre.
Key legal question raised by the Court:
The Court had to decide whether the plaintiff’s right to defence and his/her right to an effective remedy had been infringed as the first defendant had not justified in its decision why the plaintiff’s residence in Hungary posed a threat to national security.
Outcome of the case:
The Court held that it was incumbent on the first defendant to state the reasons for its decision, in which it could not rely on the mere fact that it was bound by the second defendant’s expert opinion under national law, and that the plaintiff could request access to the classified information on which the expert opinion was based in a separate procedure.
“The Fundamental Law of Hungary (hereinafter: Fundamental Law) guarantees the right to a fair trial for everyone as a general rule: in relation to administrative proceedings in Article XXIV (1), and in relation to judicial proceedings in Article XXVIII (1). These fundamental procedural rights have been formulated in the Fundamental Law in line with the Charter of Fundamental Rights of the European Union (hereinafter: Charter), taking into account the right to a good administration under Article 41 and the right to an effective remedy and to a fair trial under Article 47. The right to a fair trial includes the requirement to respect the rights of the defence. Among the judgments of the CJEU cited in the case, in no. C-300/11, Directive 2004/38/EC on the right of citizens of the Union and their family members to move and reside freely within the territory of the Member States amending Regulation (EEC) No. 1612/68 and repealing Directive 64/221/EEC, 68/360/ECC, 72/194/EEC, 73/148/EEC, 75/34/EEC, 75/35/EEC, 90/364/EEC, 90/365/EEC and 93/96/EEC (‘Directive 2004/38/EC’), in case no. C-159/21 (‘Directive 2011/95/EU) on standards for the qualification and status of third country nationals or stateless persons as beneficiaries of international protection, and for the content of the protection granted and Directive 2013/EU/EU on common procedures in Member States for granting and withdrawing international protection (‘Directive 2013/32/EU’), in relation to Articles 41 and 47 of the Charter respectively. The two decisions are related, given that they concern the interpretation of the same general procedural principles and fundamental rights (right to good administration, right to an effective remedy, respect for the rights of the defence), and Judgment C-159/21 refers back to the previous Judgment C-300/11.
Although the applicant does not fall within the scope of the directives examined in the decisions of the CJEU, the provisions of the Charter had to be taken into account in the proceedings of the defendants and the court. In so doing, as the circumstances giving rise to statelessness and refugee status often overlap or interact, the court considered it appropriate to apply an approach to the procedure for determining statelessness similar to that in the asylum procedure and therefore found the provisions of the Charter in the context of the interpretation of the provisions of the Charter in the present case to be applicable in the context of the judgment in Case C-159/21. The application of Articles 41 and 47 of the Charter is particularly relevant in the procedure for the determination of statelessness because, according to HCC Decision 14/2021 (IV. 23.), "the examination of the existence of a right under Section 78(1)(c) of the RRTN Act. If the competent authority finds, on the basis of the opinion of the specialised authority, that the applicant's residence is prejudicial to or endangers the national security of Hungary, the application must be rejected on procedural grounds without further examination of whether the applicant qualifies as a stateless person." Thus, according to the HCC decision - in the light of paragraphs [21] and [22] - the only procedural criterion is the examination of the risk to national security, in the event of which no further - substantive - examination [for compliance with Article 1 of the Statelessness Convention, Section 2 b) of the RRTN Act] may be conducted.
[…]
According to the case-law of the CJEU, as confirmed in its decision C-159/21, the general principle of the right to good administration and the right to an effective remedy guaranteed by Article 47 of the Charter imply that the right of defence of the person concerned must be respected in administrative and judicial proceedings. In accordance with that principle, the addressees of decisions which appreciably affect the interests of those addressees must be given the opportunity to make known their views on the substance of the matters on which the administrative body intends to base its decision. However, the rights of the defence are not an unlimited right and, therefore, the right of access to the file, which is an inherent part of the rights of the defence, may be limited on the basis of a balancing of the interests relied on to justify the non-disclosure of certain elements of the file, in particular where those interests are connected with national security. That assessment, subject to the necessary respect for Article 47 of the Charter, must not deprive the person concerned of the effective exercise of his rights of defence or of the right to a judicial remedy, in particular by failing to communicate to him at least the substance of the grounds on which the decision against him is based.”
„Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) általános jelleggel, mindenki számára biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot: a közigazgatási hatósági eljárások vonatkozásában a XXIV. cikk (1) bekezdésében, a bírósági eljárások vonatkozásában a XXVIII. cikk (1) bekezdésében. Ezen eljárási alapjogok megfogalmazására az Alaptörvényben az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: Charta) összehangban került sor, figyelemmel a 41. cikke szerinti megfelelő ügyintézéshez való jogra és 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jogra. A tisztességes eljáráshoz való jog magában foglalja a védelemhez való jog tiszteletben tartásának követelményét is. Az EUB a perben hivatkozott döntései közül a C-300/11. számú döntésében az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2004/38/EK irányelv (a továbbiakban: 2004/38/EK irányelv), a C-159/21. számú döntésében pedig a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 2011/95/EU irányelv (a továbbiakban: 2011/95/EU irányelv) és a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU irányelv (a továbbiakban: 2013/32/EU irányelv) egyes rendelkezéseit, a Charta 41., illetve 47. cikkére vonatkoztatva értelmezte. A két döntés összefügg egymással, figyelemmel arra, hogy ugyanazon általános eljárási alapelvek és alapjogok (megfelelő ügyintézéshez való jog, hatékony jogorvoslathoz való jog, védelemhez való jog tiszteletben tartása) értelmezésével kapcsolatosak, és a C-159/21. számú döntés vissza is utal a korábbi C-300/11. számú döntésre.
A felperes ugyan nem tartozik az EUB hivatkozott döntéseiben vizsgált irányelvek hatálya alá, azonban az Charta rendelkezéseit az alperesek és a bíróság eljárása során is figyelembe kellett venni. Ennek során, mivel a hontalanságot és menekülthelyzetet előidéző körülmények gyakran fedik egymást, illetve kihatnak egymásra, a bíróság megítélése szerint indokolt a hontalanság megállapítására irányuló eljárásra a menekültügyi eljáráshoz hasonló megközelítést alkalmazni, ezért a jelen ügyre vonatkozóan a Charta rendelkezéseinek értelmezésével összefüggésben alkalmazhatónak találta a C-159/21. számú döntésben foglaltakat. A Charta 41. és 47. cikkeinek érvényesülése azért is különösen lényeges a hontalanság megállapítására irányuló eljárásban, mert a 14/2021. (IV.23.) AB határozat szerint „a Harmtv. 78. § (1) bekezdés c) pontja szerint jog fennállásának vizsgálata a kérelem érdemi elbírálásának előfeltétele. Amennyiben az eljáró hatóság az szakhatóság állásfoglalása alapján azt állapítja meg, hogy a kérelmező tartózkodása sérti vagy veszélyezteti Magyaroroszág nemzetbiztonságát, a kérelmet eljárási okból, annak tovább vizsgálata nélkül el kell utasítani, hogy a kérelmező hontalannak minősül-e.” Az AB határozat értelmében tehát – figyelemmel annak [21] és [22] bekezdéseire is – mindent megelőző eljárásjogi kritérium a nemzetbiztonsági kockázat vizsgálata, amelynek felmerülése esetén további – érdemi – vizsgálat [a Hontalansági Egyezmény 1. cikk, Harmtv. 2.§ b) pontnak megfelelésre] már nem folytatható.
[...]
Az EUB a C-159/21. számú döntésében is megerősített ítélkezési gyakorlata szerint a megfelelő ügyintézéshez való jog általános elvéből és a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jogból következik az a követelmény, hogy a közigazgatási eljárás, illetve a bírósági eljárás során biztosítani kell az érintett személy védelemhez való jogának tiszteletben tartását. Ezen elv értelmében azon határozatok címzettjei számára, amelyek e címzettek érdekeit érzékelhetően érintik, lehetővé kell tenni, hogy érdemben kifejthessék álláspontjukat azon elemekkel kapcsolatban, amelyekre a közigazgatási szerv a határozatát alapozni kívánja. Mindazonáltal, a védelemhez való jog nem jelent korlátlan jogosultságot, ezért az iratbetekintési jog – ami a védelemhez való jog velejárója – korlátozható egyrészt a megfelelő ügyintézéshez való jog és a hatékony jogorvoslathoz való jog, másrészt az iratanyagban lévő bizonyos elemek hozzáférhetővé tétele elmaradásának igazolásául hivatkozott érdekek közötti mérlegelés alapján, különösen, ha ezek az érdekek összefüggésben vannak a nemzetbiztonsággal. E mérlegelés a Charta 47. Cikkének szükséges tiszteletben tartására figyelemmel nem foszthatja meg az érintett személy védelemhez való jogát a tényleges érvényesüléstől, és nem üresítheti ki a jogorvoslathoz való jogot, különösen azáltal, hogy nem közlik az érintett személlyel legalább a rá vonatkozó határozat alapjául szolgáló indokok lényegét.”
