A valóság az, hogy gyakran még a jogalkalmazók sem biztosak abban, hogy a Charta alkalmazandó‑e egy adott helyzetben, és hogyan nyújt hozzáadott értéket. Még szakértői körökben sem értik mindig jól, hogy mi esik a Charta alkalmazási körébe, és mi nem. Nem meglepő tehát, hogy egy évtizeddel a Charta hatálybalépése után a működésének gyakorlati felülvizsgálata vegyes képet mutat. A gyakorló jogászok – legyenek azok bírák, köztisztviselők vagy jogalkotók és politikai döntéshozók – ritkán hivatkoznak a Chartára. Amikor igen, hivatkozásaik akkor is elég felületesek. Egyfajta tétovázás érezhető.
